Fine Dining Budapesten, mesés környezetben, elérhető áron - Terminál

Annak idején az Erzsébet tér (Engels tér) a buszpályaudvaráról volt híres. Ide érkeztek és innen indultak a Nemzetközi busz járatok. A kétezres évek elején, egyszer innen utaztam Bolognába... De jó is 16 órát buszozni, komolyan hiányzik.

Azóta, mint elég sok minden a belvárosban ez a tér is megújult és élettel telibb lett. Elég csak az Akvárium klubra (volt Gödör) a gördeszka parkra vagy csak a hosszú padra gondolni az Erzsébet téren a szökőkúttal szemben. Aztán itt van még a Fröccs terasz ami kellemesebb esti órákban Kelet Ázsia népsűrűséget megszégyenítő alkohol mámort kereső ember tömeget képes befogadni és kiszolgálni, mesés egyszerűséggel. Amit a padok, székek, asztalok és murva négyese alkot.

A Busz pályaudvar volt várótermében és jegypénztárában ma a Terminál étterem működik. Minden hétköznap déltől kettőig lehet ebéd menüzni a Heti ajánlatából. Két fogás 2000 HUF három fogás 2590 HUF ami elsőre kicsit borosnak hangzik ha az ember csak egy ebéd menüre gondol a belvárosban. Viszont ha azt vizsgáljuk, hogy milyen környezetben milyen minőségű frissen elkészített ételt kap az ember akkor ez egy bomba üzlet a kedves vendégeknek.

Az étterem egyik nagyon nagy előnye, hogy természetes fény érkezik a két hosszanti oldaláról, derűs időben az étterem közepén is bőven elég a természetes fény.

A személyzet igazán kulturált, a belső tér nagyon igényesen és ízlésesen van berendezve.

Az ételekről pedig csak jókat, nagyon jókat tudok írni.
Amit kóstoltam az a gombás erő leves, a levesnek igazi élénk gomba íze volt, olyan gomba leves ahol a gomba ízt lehetett érezni, szemben sok más gombás leves élményemmel ahol a tejfölt, a répát vagy sót érezni erőteljesen. A frissen készített resztelt kacsamájas második fogás burgonya pürével is elképesztően jó volt. A máj mikor szádba ér szinte magától olvad el és adja át az izét a izélóbimbóidnak, amik orgazmus közeli állapotban kerültek, a krumpli püré is mesésen krémes és könnyű volt egyszerre.

Az adagok szerencsére nem hatalmasak, tehát ebéd után simán lehet Kaya Coma nélkül vissza lendülni a munka menetébe. Azért is jó, hogy nem a mennyiséggel akar kitűnni az étterem a hétköznapi szürkeségből hanem a minőséggel, hiszen nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.

Veli Bej - Ahol anno úszni tanultam

Szombaton unokatestvéremmel toltunk egy tempómatos (Virtual Partner 5:45/km be állítva) laza szigetkört meglepően élvezetesre sikerült, jó dolog arra figyelni, hogy az ember se ne legyen túl gyors, se ne legyen túl lassú. Az idővel szerencsénk volt szikrázóan sütőt a nap és a szél sem fújt erősen ideális téli futó idő volt!

A szombati fő program aztán a Veli Bej fürdő felfedezése volt.

A megérkezéskor az a kellemes érzés fogadott, hogy a fürdőt maximum 80 ember látogathatja egyszerre, tehát nem kell tömegtől tartani a fürdő területén. A jeggyel 3 órát lehet bent tartózkodni, a délelőtti turnus 6-12-ig a délutáni pedig 15-21-ig tart. A gyengébbek kedvéért tudom, hogy mindkét nyitvatartási ciklus több mint 3-3 óra.

A fürdőben 6 medence, két gőz kabin, egy finn és egy infra szauna és egy jakuzzi látogatható. 

Amikor a nagy medencét megpillantottam egy gyerekkori élmény vert mellbe "Atya úristen én itt tanultam meg úszni még Béla bácsi csoportjában" (Béla bácsit nagyon szerettük a csoportban Ő nem az a üvöltöző koki osztó úszó edző volt, nem úgy mint a másik edző -nevét nem tudom- aki szerette fitogtatni erejét és hangját is a gyerekek előtt.) 

Ezt a medencét hívtuk "hideg" vizesnek és itt kaptam anno egy alumínium plakettet mert háton átúsztam a medencét oda-vissza. Lehettem vagy 5 éves... de kurv@ büszke voltam magamra anno akkor is, az volt életem első sport ereklyéje.

A főbb medencén és az úszásra is alkalmas medencén kívül a többi medencére mindenhol ki van írva, hogy hány fő látogathatja egyszerre és milyen hőmérsékletű a víz. (Persze nem mindenki tud olvasni, öröm volt végig nézni ahogy egy zsír Bálna felmenővel rendelkező +90-es nő (nem éveben hanem kilóban bemászik ötödiknek a kismedencében.)

A szauna és és gőz részleg is igényesen fel van újítva ahogy az egész uszodára jellemző. 

Különösen tetszett, hogy néhány régi épület rész vitrin alá helyeztek, hogy lehessen látni az eredeti építményt. 

A fürdő története:

A fürdőt valójában nem Veli bej, hanem Szokollu Musztafa pasa építtette 1574-ben. Az építők jó munkát végeztek, hiszen az épület több száz év alatt is megmaradt. Mivel mocsaras vidékre épült, ezért alapjait 60-80 centiméter átmérőjű cölöpök tartják. Falait kőből faragták. A XVIII. században az előcsarnok elpusztult, négyzet alakú magja azonban épen megmaradt. forrás

Tehát mindenkinek ajánlom a fürdőt aki egy koedukált török fürdőt szeretne felfedezni bel-Budán, ahol a XXI. századi technológia találkozik a XVI. századi történelmi fürdő kultúrával.

2013.05.11. Budai 30-as

2013.05.11. Budai 30-as

Mielőtt bárki azt, hiszi, hogy ez a közel 30 kilométer embert próbáló feladat annak elárulom, hogy ezen a hétvégén rendezték a Terep 100-as futó versenyt ahol 100 kilométer terep-futás volt a penzum! Közel 3500 méter szinttel…Innen is gratulálok minden résztvevőnek!

Már csütörtökön elkezdtem nézni az időjárás előrejelzést szombatra, hogy vajon milyen idő lesz, semmi jót nem ígért egyik időjós oldal se.

Pénteken délután döntöttem el, hogy ha esik, ha fúj, indulok szombaton. A gyári büfében vettem is két Corny Dark Chocolate müzlit ezzel elkezdődött hivatalosan is a felkészülés a túrára.

Este még összekészítettem a csomagot amit vinni fogok a túrára ill. mit  fogok a csomagmegőrzőben hagyni, hogy ne kellejen magammal cipelni a váltó ruhámat. Természetesen megint túl sok mindent vittem magammal, az édesességek kb egy harmadát fogyasztottam el ugyanúgy ahogy az italok közül is csak a powerrade-t ittam meg aminek az üvegét újra hasznosítottam és minden lehetséges víz pótlásnál után töltöttem. A hagyományt folytatva a váltó ruhát szerencsére nem kellet használnom.

Az elemózsia készletben volt müzli szelet, Snickers, Energia zselé és só tabletta a görcsök ellen. Az ital készlet 0.5 liter ásványvíz, 0.5 liter Powerrade és 6 deci Csipkebogyó tea magnéziummal és iso porral felturbózva. A teát azért is szerettem, különösen mert melegen is lehet fogyasztani.

Reggel 5.50-kor ébredtem, két tojásból rántotta, szokásos pöcsölés a cuccokkal, ruházat válogatása, indulás 6.40 körül.

A Szépjuhászné-nál volt a rajt és a cél is, amit a 22-es busszal közelítettem meg, a buszon szombat reggel szinte csak túrázok voltak.

A sikeres regisztrációt követően rögtön kétségbe estem, hogy el fogok tévedni mert még azt se tudtam merre kell indulni. Pedig ezt a térképet kaptuk:

Az elágazásig ahol az 50-es és a 30-as mezőnye külön-külön úton folytatja Alpár András 70 éves tanár úrhoz csapódtam. Akitől rengetek érdekesség tudtam meg többek között a kéktúra történetéről. 

„1938-ban Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el az akkor még 910 km-es út, dr. Cholnoky Jenő – a Magyar Turista Egyesület elnöke – kezdeményezésére. Sümegtől a Nagy-Milicig a kék jelzést 10 év alatt (1928-1938) festették fel a Kinizsi Encián szakosztály turistái. 1937-ben a Magyar Turista Szövetség vándorgyűlésén, Bugacon született meg a határozat, hogy a Szövetség fennállásának 25. évfordulóját 1938-ban az Országos Kék út megnyitásával ünnepli meg. A nyitótúrát Szent István turistavándorlásnak keresztelték el. A mozgalom eredeti kiírása szerint öt évente tartottak volna jubileumi túrákat." from  wiki

Az útvonal nagyon izgalmasnak ígérkezett már olvasni is felemelő volt.

Szépjuhászné > Nagy-Hárs-hegy > Hűvösvölgy > Újlaki-hegy > Alsó-jegenye-völgy >Máriaremete > Remete szurdok > Vörös-pocsolyás-hát > Kecske-hát >Petneházy rét > Szépjuhászné

A képen a hidegkúti reptér látható

 

Ami különösen tetszett a túra során: Kaán Károly kilátó a Nagy-Hárs-hegyen, a kilátás a Hármashatárhegyről, a patak az Alsó jegenye völgy mentén, zsíros kenyerezés a az alsó jegenye völgy tisztáson, Remete szurdok, séta Remeteszőlősön ahol Örkény István élkorborólt telefonfülkéje is megcsodálható.

A kirándulás során nagyon jó szolgálatot tett a treking túra bot, ami nem csak a felfele való haladásban segített, hanem az ereszkedések során is nagyon jó szolgálatot tett a csúszós sáros talajon. Az esővel nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen csak akkor eset amikor az erdőben voltunk ahol minket alig ért a csapadék.

A túrát egy háromfős csoporttal teljesítettük. Állandó tag volt Edit, András tanár urat, a nagyon sokat beszélő Lajos váltott a 30-as és 50es távot más útvonalra terelő kereszteződésnél.

Az útvonal, a sebesség és a magasság adatok itt találhatók. 

Az összes Budapesten és környékén élőnek csak ajánlani tudom a Budai hegységet hiszen egy karnyújtásnyira található és minden évszakban, rengeteg természeti szépséggel ajándékozza meg a kilátogatókat.

Életem első maratonja! Bécs 2013

Az már tavaly tisztázódott bennem, hogy egy őszi maraton részemről még nem teljesíthető, hiszen a felkészülés javát nyáron az elviselhetetlen melegben kéne abszolválni. (Ez a kontinentális időjárás egyébként is akkora szopás, télen kurva hideg van nyáron pedig olyan elviselhetetlen meleg van, hogy bármelyik San Franciscoi meleg-bár importálhatna egy kis meleget nekünk fel se tűnne)
Túl kövér vagyok a kurva melegben való futkározáshoz.

Ezért is eset a választás a bécsi maratonra amit április közepén rendeznek és a felkészülést télen ill, kora tavasszal kell letudni. Felöltözni még mindig könnyebb és kényelmesebb mint egy mobil klímával futkározni hosszú órákon át.

A végső lökést, hogy Maratonista szeretnék lenni a 2012-es Budapesti maratonon való szurkolás adta. Petrával fel alá utaztunk, a városban, hogy minél több helyen tudjunk szurkolni a versenyzőknek ill. a barátainknak.
Olyan különleges arcoknak, mint Feri aki végig egy SUHANJ! zászlót magasba tartva futott. Kiemelhetném még Esztert aki a vállán vitte végig Lacit és Lócit az 5:30-as iram futókat.

Láttam még különböző jó fej olimpikonokat, Ungvári Krisztiánt és Kokót, de ahogy elnéztem a mezőnyt csak érlelődött bennem, hogy ezt szeretném én is megcsinálni, megfutni, teljesíteni.

Végre felmutatni valamit a négyes listából, hogy ez pipa...

Aztán tavaly decemberben elkezdtem a 18.hetes felkészülést. Volt hóviharban félmaraton, volt jól eső 27kilométer a szigeten, szenvedős átfagyott 31kilométer. Aztán volt jó pár kihagyott edzés, másnaposan, betegen, igazán fos időben nem mentem futni. (Egy igazi tufa, idióta, gyökér, balfasznak tartom magamat így vissza nézve, hogy ennyit kihagytam)

Aztán megtudtam, hogy Lóci is jön maratonozni, mivel a SUHANJ! kapott pár bécsi nevezést. Viszonylag gyakran beszélgettem Lócival és kérdeztem, hogy halad a felkészüléssel és mondta, hogy sehogy, na ilyenkor aztán megnyugodtam, hogy én néha legalább futok. Lóci pedig csak teniszezget.

Szállásadóm-személyi asszisztensem-sofőröm-idegenvezetőm-séfem-személyi frissítőm -leglelkesebb szurkoló Tibi aki türelemből, megértésből, pesztrálásból jelesre vizsgázott a hétvége folyamán.

Vasárnap 5:45-kor keltünk. 6:40-ig sikerült mindent elintézni amit egy futó csak kívánhat. :-)

A rajt előtt még ittam egy kevés vizet, aztán semmi ahogy Sz. Péter tanácsolta és milyen igaza volt táplálkozás terén semmi gond nem volt.

Majd jött a rajt és nagyon hamar 5perc alatt a rajt vonalat is magam mögött tudhattam, szerintem 15-20 ezer emberrel együtt kezdtük a versenyt. A rajtnál több verseny nevezőivel indultunk fél maratonisták, maraton váltósok és maratonra nevezők.

A koncepcióm a verseny során a pulzus kontroll volt amit innen kalkuláltam  a megadott pulzust 98%-ban sikerül betartani ellenben a kalkulált időt már az elejétől nem tudtam tartani.

A futás közbeni élmények, szurkoló apáca, szurkoló magyarok, dobosok, profi frissitési pontok, rengeteg bokor, ismerős arcok a pálya szélén ill. a pályán. Közben az a gondolat de nagyon nagy falat nekem ez a Maraton, mekkora egy tukkó utolsó senkiházi nagyképű vagyok, hogy én erre beneveztem.Hogy Maraton miért nem csak 35 kilométerre van Athéntól.

A verseny közben a 16 kilométertől a 26kilométerig iszonyatosan szorította a rüsztömet a kompressziós zokni gondoltam egy mérettel kisebbet veszek, hogy ne csúszkáljon a vádlimon na jó fasz ötlet volt....

Majd a 31-kilométertől jött a görcs amit ha Lóci ott a helyszínen nem segít átvészelni akkor pár kilométer múlva biztos feladtam volna. Még az segített, hogy a nagyon nagy pofámmal világgá kürtöltem, hogy maratont fogok futni április közepén Bécsben, így aztán vér ciki lett volna úgy haza jönni, hogy csak a pofám és a hasam nagyobb az átlagnál...
A következő nyolc kilométer maga volt a pokol itt már csak a célba vonszolásra összpontosítottam.
A mennyországba vezető út szenvedéssel van kikövezve, ami a 31-39kilométerig tartott, a mennyország a 39 kilométertől érkezett el. Innen már éreztem, hogy ez bizony meglesz.

Egy vánszorgó öreg embernek éreztem magam aki viszont mindenkinél boldogabb, büszkébb és hálásabb Lócinak aki miatt maratonista lettem... Aztán a célban eltört a mécses és sírtam mint egy kis gyerek ezzel az éremmel a nyakamban.

A milyen voltra pedig ez a válasz: sírós, gyötrelmes, embert próbáló

A BALATONI hétvége!

Ez úgy kezdődött, hogy...

Májusban szólt Attila barátom, hogy június 24.ei hétvégén Balatoni hosszú hétvégét szervez az Ábrahámhegyi panorámás családi üdülőjükben.

Majd májusban mentem futni Építész Feri barátommal és Laci futótársammal akivel akkor futottunk másodszorra és mondták, hogy szerveződik egy Suhanj csapat és menjünk fussuk körbe a Balatont, mondtam megkérdezem Lillit, hogy mikor kell menni Balatonra az esküvőre.

Szerencsére az esküvő nem akkor volt mikor az UltraBalaton.

Mivel memóriám már nem a régi ezért simán beszerveztem egy hétvégére két programot buli a haverokkal, (Lilli szülinap és Laci névnap) és egy UB-t.

Amikor ezzel szembesített az élet eléggé balfütyinek gondoltam magamat...

Készültem én a versenyre és a hétvégére is.

Irodista módon, heti 2-3 futás alkalmanként 10 kilométer környékén olyan 55 perc körül.

Készültem a 7végére is Projekt menedzseri rendszerben, a meglepetés torta intézését kiadtam Lilli szüleinek, hogy ha már úgy is arra laknak rendeljék meg ők, majd hozzák is el a cukrászdából. (Innen is köszönöm a közreműködést)

Nagyvázsony-Zánka Péntek este 7-8 körül!

Kis kitérő útvonal ajánló:

Ez egy olyan útvonal a Káli medencén át, ahol az utazó csak hüledezik, a Balaton látványától, a a Káli medence szépségétől. Aki teheti az minden képen életében egyszer járjon erre. (Világosban)

Péntek este egy remek hangulatú hideg vacsorát fogyasztottunk el a többiekkel, így a szénhidrát feltöltést is letudtam!

Aztán jött a szombat!

A 6fős csapatra 212 km várt.

A Beosztás:

Név Vállalt km.

Györgyi 31.2

Judit 27.4

Péter 31.9

Gyuri 31.5

Ferenc 43

Laci 47

Sum. 212

Próbáltam úgy sakkozni, hogy azért a csapatból ne legyen olyan lány aki többet fut nálam ezt sikerült is elérnem, de így is fiúk közül én lettem a gyíkarc!

Nekem három szakasz jutott.

Eddig már a csapatból futott, Feri, Laci, Judités Györgyi is.

Ilyenkor még mindenki jól volt.

Az első szakaszom délután fél négy körül Káptalantóti-Szigliget, igazán kellemesen erőtől duzzadva tudtam le a távot. Lilli és szülei legalább három helyen szurkoltak iszonyatosan jól eset.

Éppen Petinek viszem a dugókát, mindig is elcsodálkozom, hogy lehetek ennyire szép és elbűvölő!

A második szakaszomon már volt profi kísérés Julcsitól (Feri felesége), tartja az erőt az emberben és igen praktikus dolgok voltak nála.

A Harmadik szakaszom Földvártól-Széplakig tartott itt

sikerült egy kicsit el rontani a váltást azért már éreztem, hogy a határon mozgok mert még egy 5kilit le kellet futni amikor pedig lelkiekben végeztem még egy sprintet is nyomtam a végén.

Innen már csak szemléltem a többiek ember feletti teljesítményét!

Nem találok szavakat, Judit, Györgyi, Feri, Peti, Laci és Julcsi teljesítményére...

A képen a LasSUHANgyák láthatók! (J-B) Kiss Györgyi, Móricz Judit, Szilágyi Péter, Berta Ferenc, Homoki László és Jó magam)

Vasárnap napközben Ábrahámhegyen pihentem. Szerencsére az esti grillezésre felébredtem, volt minden ami kell egy jó grillezéshez.

A végén még ünnepelni is tudtunk, (Születésnap és Névnap)!

Lilli szülinapi tortája

Köszönöm mindenkinek akik elviseltek, biztattak, szállítottak, etettek, itattak, kedves szóval támogattak, ezalatt a 7vége alatt.

Győzelmi bevonulás!

2009 Augusztusában kezdődött a Margit híd felújítása.

Volt indulat és izgalom jó magyar szokás szerint.

- Ígéretek bicikli sáv ügyben

- Figyelem felhívó tüntetés kerékpár sáv miatt

- Igen kevés pályázó a felújítás miatt

- 20.8 mrd forintos felújítási díj egyes források szerint 30mrd...

- Robogos faszkalapok a gyalogosként is szűk járdán

Ezeket megélve, bosszankodva, húgyszagban sétálva a szigetre tegnap 2011.06.15.-én Bencével Győzelmi bevonulást tettünk a Margitszigetre.

Szerencsére nincsen többé büdös, sötét, koszos aluljáró a híd közepén. Van helyette, rendőr lámpás gyalog átkelő, nem hupnis, széles, igényes járda, magasabb korláttal.

A tegnapi estét még a centrális holdfogyatkozás tette emlékezetessé.

Az utunk a volt Sarkiba vezetett, ami régen salakos, régi parki padokkal, a 70-es évekbeli üdülő kertbe röpítette a betérőket. (Emlékszem, hogy a 2008-as török csoda menetelés egyik meccsét pont a Sarkiben néztük, inkább hallgattuk mert csak egy kivetítő volt, milyenek voltak már azok a törökök...)

Most az egységet ChampsBeerGarden névre hallgat, a salak helyet murva, a murva felett pedig hajó padló, a régi fémvázas padok helyett pedig rendezői székekben lehet kulturált körülmények között normális árak mellet iddogálni.

A Keleti bejárat elhelyezkedés sportszakmailag kiváló, pont a futó pálya mellet található.

A hely ma már nem a 70-es évekre emlékeztet, hanem egy kellemes modern tiszta kulturáltan felszerelt és karban tartott szabadtéri beülős helyre. Külön nagy előny, hogy nincsen gépjármű forgalom a hely 500 méteres körzetében.

Az est itala számomra Tiffán Ede portugieser-e igazán szép üde bor. /laki árérték 5/4

Hát örüljünk, hogy már lehet gyalogolni a Margit híd déli járdáján, és élvezzük a nyári estéket minél közelebb a természethez.

Jah és azok a Kandeláberek! Olyanok lettek mint régen BRAVO

Szkafander és pillangó!

Kezdem érteni édesapám annak idején miért vitt minket annyit színházba, miért rángatott múzeumba. . Történt ugyanis, hogy szombaton, már sok minden megvolt amit eddig kergettem az életembe, mozgás, romantika, vásárlás, főzés, sétálás a szabadban kora tavaszi időben. Valami viszont, hiányzót amit nem tudtam, hogy mi az de mégis valamelyik polc üres volt.

Jelen esetben csak hívjuk gondolat polcnak.

Ezt a polcot a Szkafander és pillangó című filmnek sikerült betölteni. Egy olyan világot mutatott be amiről eddig nem sokat tudtam.

A film története a portról:

Jean-Dominique Bauby a francia Elle magazin főszerkesztője volt. Negyvenhárom éves korában, 1995 decemberében agyvérzést kapott, és kómába esett. Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult. Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Helyzete ellenére Jean-Do megőrizte humorérzékét, szexualitását, az élet szeretetét. Mindez arra ösztönözte, hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze érzéseit és gondolatait, a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről, az emberi fantázia szárnyalásáról.

Számomra különösen elgondolkodtató volt az élet szeretete, a tenni akarása, a család egysége iránt a főszereplő tanúsított elhívatottsága.

Mindenkinek ajánlom a filmet aki egy kcsit is szeretné megismerni a világot egy kicsit más szemszögből....