Annak idején az Erzsébet tér (Engels tér) a buszpályaudvaráról volt híres. Ide érkeztek és innen indultak a Nemzetközi busz járatok. A kétezres évek elején, egyszer innen utaztam Bolognába... De jó is 16 órát buszozni, komolyan hiányzik.
Azóta, mint elég sok minden a belvárosban ez a tér is megújult és élettel telibb lett. Elég csak az Akvárium klubra (volt Gödör) a gördeszka parkra vagy csak a hosszú padra gondolni az Erzsébet téren a szökőkúttal szemben. Aztán itt van még a Fröccs terasz ami kellemesebb esti órákban Kelet Ázsia népsűrűséget megszégyenítő alkohol mámort kereső ember tömeget képes befogadni és kiszolgálni, mesés egyszerűséggel. Amit a padok, székek, asztalok és murva négyese alkot.
A Busz pályaudvar volt várótermében és jegypénztárában ma a Terminál étterem működik. Minden hétköznap déltől kettőig lehet ebéd menüzni a Heti ajánlatából. Két fogás 2000 HUF három fogás 2590 HUF ami elsőre kicsit borosnak hangzik ha az ember csak egy ebéd menüre gondol a belvárosban. Viszont ha azt vizsgáljuk, hogy milyen környezetben milyen minőségű frissen elkészített ételt kap az ember akkor ez egy bomba üzlet a kedves vendégeknek.
Az étterem egyik nagyon nagy előnye, hogy természetes fény érkezik a két hosszanti oldaláról, derűs időben az étterem közepén is bőven elég a természetes fény.
A személyzet igazán kulturált, a belső tér nagyon igényesen és ízlésesen van berendezve.
Az ételekről pedig csak jókat, nagyon jókat tudok írni.
Amit kóstoltam az a gombás erő leves, a levesnek igazi élénk gomba íze volt, olyan gomba leves ahol a gomba ízt lehetett érezni, szemben sok más gombás leves élményemmel ahol a tejfölt, a répát vagy sót érezni erőteljesen. A frissen készített resztelt kacsamájas második fogás burgonya pürével is elképesztően jó volt. A máj mikor szádba ér szinte magától olvad el és adja át az izét a izélóbimbóidnak, amik orgazmus közeli állapotban kerültek, a krumpli püré is mesésen krémes és könnyű volt egyszerre.
Az adagok szerencsére nem hatalmasak, tehát ebéd után simán lehet Kaya Coma nélkül vissza lendülni a munka menetébe. Azért is jó, hogy nem a mennyiséggel akar kitűnni az étterem a hétköznapi szürkeségből hanem a minőséggel, hiszen nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése