Szkafander és pillangó!

Kezdem érteni édesapám annak idején miért vitt minket annyit színházba, miért rángatott múzeumba. . Történt ugyanis, hogy szombaton, már sok minden megvolt amit eddig kergettem az életembe, mozgás, romantika, vásárlás, főzés, sétálás a szabadban kora tavaszi időben. Valami viszont, hiányzót amit nem tudtam, hogy mi az de mégis valamelyik polc üres volt.

Jelen esetben csak hívjuk gondolat polcnak.

Ezt a polcot a Szkafander és pillangó című filmnek sikerült betölteni. Egy olyan világot mutatott be amiről eddig nem sokat tudtam.

A film története a portról:

Jean-Dominique Bauby a francia Elle magazin főszerkesztője volt. Negyvenhárom éves korában, 1995 decemberében agyvérzést kapott, és kómába esett. Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult. Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Helyzete ellenére Jean-Do megőrizte humorérzékét, szexualitását, az élet szeretetét. Mindez arra ösztönözte, hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze érzéseit és gondolatait, a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről, az emberi fantázia szárnyalásáról.

Számomra különösen elgondolkodtató volt az élet szeretete, a tenni akarása, a család egysége iránt a főszereplő tanúsított elhívatottsága.

Mindenkinek ajánlom a filmet aki egy kcsit is szeretné megismerni a világot egy kicsit más szemszögből....