24. Nike Budapest Félmaraton

Hát az úgy volt, hogy tavasszal úgy indultam neki, hogy le kéne futni a félmaratont mégis csak egy mérföldkő az ember életében. Aztán megsérültem, majd hamar újra kezdtem és újra megsérültem, kimaradt kb. szűk két hónap. A sérülés május végén történt, edzeni pedig július végén kezdtem újra. Gondoltam is rá, hogy milyen jó lenne de mindig elvetettem az ötletet, hiszen örültem, hogy újra tudok 6-7 kmeket kocogni.
Kedden szóltak a bányában, hogy Robi visszamondta a nevezését, mert meg sérült és induljak már helyette. Gondoltam miért is ne... Aztán az utolsó 7heti edzéseim...

Kedden este Lilliztem, szerdán szimpla volt a sport pszichológussal, csütörtök Lillizés, pénteken volt egy 15-ös + lakásavató nagy izgalmakkal, szombat pedig Párkány barátokkal. Ilyen héttel a hátam mögött vágtam neki vasárnap a versenynek. Szerencsére a hátországban minden rendben.

Az útvonal:

Reggel elég izgatott és ideges voltam, már a reggeli bevásárláskor minden zavart...
Mikor elindultunk minden rendben volt, élveztem a futást és a tömeg különös élményét.
18kmnél szinte meghaltam a lábaim már nem akartak engedelmeskedni, már a járdára való fellépés is fájdalmasan ment. Mikor a célegyenesbe fordultam a könnyeimmel küzdöttem annyira kimerült és boldog voltam 1szerre, hogy nehezen tudtam feldolgozni.
Megkaptam a befutó csomagot, majd a fűre a többiekhez telepedve örültem mint kis gyerek a matchbox-jának...

A délután maradék részében, volt villám látogatás Nagyimnál, isteni ebédet kaptam Lillitől, QT Becstelen Brigatnik. Majd a nap végén végre /laki ár-érték arány Heineken 5/4 0,5l 279Ft....

Majd jelentkezem képekkel a nyaralásról és történetekkel is remélhetőleg.